Nyeső Mari: A Költő és Én (Dal Tersánszky Józsi Jenőről) (dalszöveg)
 
A Költő és Én (Dal Tersánszky Józsi Jenőről)
 
 
Találkoztam egyszer egy költővel, alacsony volt és szemüveges.
Együtt jártunk egy városban, a sétáló utcában a macskaköveken.
Sejpített picit és mosolygott, Tersánszky Józsi Jenőre
hasonlított talán...
De nem Ő volt.
 
A sötét utcában a sárga lámpák csak maguknak szórták mind a fényt.
Vajon felismerném hogyha látnám nappal is a TV-ben majd szegényt?
Azt mondta, tetszett a dalom. Én nem tudtam tőle egyetlen verset sem.
Pedig olvasottságom már oly igazán nagy volt a Pöttyös Könyvekben.
De Ő nem azt írt.
 
 
De lehet, hogy csak álmodtam és nem is jártunk ott ketten a nyolcvanas évek elején
Egy városban, a sétáló utcában, de akkor miért emlékszem arra én?
Hogy kalapban volt egy jó nagy orral és madzag lógott a szemüvegén,
nyakkendőben volt és színes szalagokkal a hajamban voltam én.
 
Jajj, de jó, hogy mégis jártunk ott ketten a nyolcvanas évek elején
egy városban, ahol én sohasem éltem és Ő is csak akkor volt ott éppen!
 
És az évek során lassan a vers mögött értelmet kaptak a szavak is.
Hát így ismertem én meg akkor majdnem Tersánszkyt.
De nem Ő volt.
 

 

<< vissza