Nyeső Mari: Királyfi (dalszöveg)
Királyfi
 
Neked Hercegnek kéne lenned.
Hol van hát a fehér lovad?
Értem harcba kéne menned.
Vedd fel – kérlek – páncélodat!
     Ó, nem baj, ha nem pont herceg,
     csak a kedvemér' azt tedd meg, hogy:
 
Legyél Királyfi! Legyél Királyfi!
Engem kéne imádni.
Legyél Királyfi! Legyél Királyfi!
Nem bírom már kivárni.”
 
Neked szerenádot kéne adnod,
hogy halljam a remegő hangodat.
Én ledobnám a kötélhágcsót,
azon felhúzhatnád magadat.
      Ó, mássz fel – kérlek – rajta!
      Ide, a harmadikra.
 
Neked rózsákat kéne hoznod.
Minimum úgy kétszázat.
Nem baj, ha nincs rá pénzed,
rajzolj akkor egy szálat!
      És megcsókollak még ma,
      hogy ne legyél többé béka.
 
Hiába is próbálom,
már lekopott a csókállóm.
Ó, elegem van már ebből a békából!
 
Legyél Királyfi! Királyfi! Királyfi! Királyfi!
Kérlek szépen! Puszi!
Legyél Királyfi! Királyfi! Királyfi!
Ne meregesd rám azokat a randa nagy szemeidet!
Legyél Királyfi! Királyfi!
Fúj, de ragad!
Legyél Királyfi! Királyfi! Királyfi!
Még, ha leveli volna, de ez egy varangy!
Legyél Királyfi! Királyfi!
Reggel 7 óta próbálkozom,
most már legyél Királyfi!
Vigyen el a Gólya!
 
Megcsókoltam kétszázszor.
Na, elengedlek – nem bánom – a tóba.
Csak egy szép emlék leszel, Béka.

<< vissza