Nyeső Mari: Manuela (dalszöveg)

Manuela

 
Mannué, Mannuá, Manuela!”
 
A Föld túlsó oldalán lepotyognak mind az emberek az Űrbe.
Csak itt jó, a tűz körül ülve,
hol mesél öreg Bo:
hogy itt régen volt egy nagy tó,
csak a Naptól kiszáradt
és a halak mind emberré váltak
és most már a földön járnak
és vége a némaságnak.
Övék a reggeli ének,
a tűz körül mesélnek.
 
És reggel, mikor a Nap feljön,
mint ezer kis patak, úgy csorgatja le a sugarakat a hegyről.
És délben a forró levegő
úgy hullámzik, mint a tenger.
Csak itt boldog minden ember,
hullámzik a levegő-tenger.
Övék a reggeli ének,
a tűz körül mesélnek.
 
Majd meséld el a tűz körül ülve úgy, mint öreg Bo,
hogy itt régen volt egy nagy tó,
csak a Naptól kiszáradt
és a halak mind emberré váltak
és most már a földön járnak
és vége a némaságnak.
Övék a reggeli ének,
a tűz körül mesélnek.
 
És reggel, mikor a Nap feljön,
mint ezer kis patak, úgy csorgatja le a sugarakat a hegyről.
És délben a forró levegő
úgy hullámzik, mint a tenger.
Csak itt boldog minden ember,
hullámzik a levegő-tenger. Hej!
 
Mannué, Mannuá, Manuela!”
 

<< vissza