Nyeső Mari: Tátátá (dalszöveg)

Tátátá

 
Jaj, ma leszakadt a hinta
és nem fér a tortámra több gyertya
és nem megy már rám a ruhám,
a többinek rövid az ujja.
 Úristen! – Felnőttem.
 
Hahó! Már nem bír el a szánkó.
Na, jó. Úgy sincs télen nagy hó.
Csak küldöm a jeleket,
hogy felnőttebb ne legyek:
 
Tátátá tá titi titi tátátá
Tátátá tá titi titi tátátá
Tararara díjdom
Húarara díjdáná domm!
 
Segítség! Segítség! – Megjöttek a fecskék.
Úristen! Úristen! – Elmentek a gólyák.
Csak fordulok kettőt
és már megint hull a hó rád.
 
Tátátá tá titi titi tátátá
Tátátá tá titi titi tátátá
Tararara díjdom
Húarara díjdáná domm!
 
Segítség! Segítség! – Elmentek a fecskék.
Úristen! Úristen! – Megjöttek a gólyák.
Csak fordulok kettőt
és már megint hull a hó rád.
 
Tátátá tá titi titi tátátá
Tátátá tá titi titi tátátá
Tararara díjdom
Húarara díjdáná domm!
 
Tátátá tá titi titi – Tátátá tá titi titi tátátá
Tátátá tá titi titi – Titi tátá tá titi tá
Tátátá titi tátá – Tátátá tá titi titi
Tátátá titi tátá – Titi tátá titi tátá
Tátátá titi tátá – Tá titi titi tátátá
Titi titi tá tá titi tá – Tátá titi tátá titi
Tá tá titi tátá – Titi titi tá tá titi tá

<< vissza