Kanizsa Újság- 2008.06.25.
"Nyeső Mária: Nem az a fontos, hogy hányan, hanem az, hogy kik vannak itt
 - kritika - Czene Csaba
 


A negyven napos folyamatos esőt prognosztizáló Medárd napi népi jóslás csődöt mondott a II. Igric Fesztivál rendezői, szereplői és közönsége legnagyobb örömére. Mégis az erősen foghíjas nézőtérre való tekintettel Nyeső Mária nyitókoncertjére mintegy háromnegyedórás késéssel került sor. Az időben érkezők már a művésznő színpadi beállásából, apró dalrészleteiből sejthették, hogy nem mindennapos produkciónak lehetnek szem és fültanúi.

Míg a szervezők a lassan szálingózó nagyérdemű közönségre várakoztak, kihasználva a holtidőt Nyeső Máriával beszélgettem.
- Általában az előadók koncertjeik előtt nem szívesen adnak interjút. Most ráadásul kényelmetlen a helyzet is, mert a közönségre várunk. Mégis arra kérem, avasson be, hogy mit érez most, milyen érzés egy szál gitárral nyitókoncertet adni egy kétnapos monstre koncert előtt úgy, hogy nem rogyadoznak a széksorok?


- Igazából nincs ebben semmi szokatlan, hiszen több alkalommal adtam már nyitókoncertet. Nem az a fontos, hogy hányan, hanem az, hogy kik vannak itt. Egyébként ez a szerepkör többnyire azért hárul rám, mert az én műfajom nincs életkorhoz kötve. Többször jönnek a szülők gyermekeikkel együtt koncertjeimre. Itt jelenesetben nem tudom mi volt a koncepció. Ha csak az nem, hogy kezdjünk egy szál gitárral, az utánam következő fellépők egyre több hangszeren szólalnak meg. Semmi bajom, úgy érzem, jó társaságban vagyok, jó zenészekkel.
- Mit fogunk ma este hallani Öntől? Úgy hírlik csak és kizárólagosan saját szerzeményeit adja elő. Két lemeze jelent meg eddig, azokról szemezget, vagy hallunk új szerzeményeket is?
- Igen, mindig saját szerzeményeimet adom elő. Általában egyszerre születik a dallam a szöveggel. Azt megfigyeltem, ahogy korosodom, egyre többet dolgozom egy-egy dalon. A Boszorkány című dalom több mint két évig készült, míg végleges köntösébe öltözött. A Manuella afrikai zenei elemeket tartalmazó dalomon is másfél évig dolgoztam. Folyamatosan azt éreztem, hogy még nincs kész, még nem az igazi, még nem mutathatom be. A lemezekkel kapcsolatban nálam éppen fordított a helyzet, mint másoknál. Én először a dalokat mutatom be a közönségnek és csak akkor játszom fel lemezre, ha már soha többé nem adom elő őket. Így most teljesen új, eddig még hivatalosan meg nem jelent szerzeményeimet adom elő. Bár némelyikből már novemberben készült felvétel, Jeszenszky György dobol rajta, a többi hangszeren én játszom. Úgyhogy ez egy igazi szerzői lemez lesz. Talán megbocsájtják, ha például nem úgy hegedülök rajta, mint ahogy kellene. Tíz barátom énekel a felvételeken, továbbá a Radnóti Színházból két kedves színészbarátommal úgy játszunk, mintha egy hangjátékot adnánk elő, miközben ők konferálnak. A lemez keverésével még bajlódunk, de ha a korong megjelenik, megint új műsorral állok elő.
- Dalai szinte kivétel nélkül szellemesek, humorosak. Ennyire fontos az Ön számára a humor?
- Ez úgy van, hogy én a humort is eszköznek használom. Nem a humor a végcél, de a humor által közelebb lehet hozni az embereket a különböző zenei stílusokhoz. Nagyon sok számom bonyolult zeneileg, de amikor meg van a humorral való összekacsintás, akkor már nem olyan félelmetes.
- Óhatatlanul felmerül a kérdés, a zenei alapképzést hol és mikor kapta, hiszen mint tudjuk tizenegy évesen már megnyerte a Székesfehérvári Dalos Találkozót?
- Igazából magamtól, autodidakta módon tanultam. Nekem a gitárral nagyon könnyű dolgom van, soha nem kellett nagy energiát befektetnem abba, hogy tovább lépjek. Éppen ezért egy picit másként is gitározom, mint mások. Nem rejtem véka alá, hogy gyerekkoromban egy ideig elmentem klasszikusgitárt tanulni. Néha hasznosítom az ott szerzett tudást is, de igazából nem vettem a fáradtságot, hogy közvetlen közelről elleshessem az igazi nagy gitárosok kézmozdulatait, technikáit. Hangszertudásban úgy lehet fejlődni, ha közben a gondolat is fejlődik. Nem elég az agyat, a lelket is tornáztatni kell.
- Huszonkilenc éve van a pályán. Melyek voltak a legsikeresebb évei?
- Mindenképpen az utolsó négy. A mai dalaim már érettek, zeneileg most jutottam el arra a szintre, mikor kimerem jelenteni, hogy zenész vagyok. Ma már színházi darabokat is írok. Jelenleg három darab van műsoron, melyekhez én írtam zenét. Koncertezni is nagyon imádok, mert nincs is annál jobb, mikor az ember jól érzi magát a színpadon.
- Beszélgetésünk végére, mintegy száz, százötven néző gyűlt össze és élvezhette a blues, a country, a jazz, és az indiai népzene különös ötvözetét, jól mulatva a fergeteges humorú, fordulatos dalszövegeken. Sajnálhatják mindazok, akik lemaradtak Nyeső Mária páratlan koncertjéről.

Czene Csaba

János! Nem tudtam rövidebbre, de hatalmas bulit csapott ez a csaj.
 



2008-06-25 09:22:10

<< vissza